NEMZETI MÚZEUM PÁLYÁZAT

Téma: 
intézménykertek
Stádium: 
pályázat
Dátum: 
2010
Terület: 
20 000
Megbízó: 
Magyar Nemzeti Múzeum
Partnerek: 
Álmos Gergely, Borsay Attila, Lukács Eszter, Szlovák János

Tervezői szándékunk egy klasszikus, időben korlátozottan közhasználatú, városi közkert kialakítása volt. Ennek egyik eszköze, hogy a kert minimalizmusig egyszerűsített alaprajzi formakincse méltó és elegáns módon keretezze a magyar klasszicista építészet kiemelkedő épületét. A másik, hogy a kert egyben legyen célfunkcióként belvárosi zöldfelületi elem és egyben olyan környezeti foglalat, ami képes kiemelni az épület építészeti és az intézmény tartalmi minőségét. 

 

A kert tervezésében a szimmetria alkalmazása a klasszicista homlokzatok kiemelésére szolgáló szerkesztési elvvé vált. Az „előkert” nem más, mint egy városi léptékű, parkosított fogadótér, a Kiskörút irányából három kapuzaton válik megközelíthetővé az épület. Az északi és déli bejáratok a jelenleg is meglévő kapuk maradnak, míg a főlépcsővel szemközti, széles, többszárnyas kapu a Múzeumlépcsőt tárja fel. Az építészeti / tájépítészeti koncepcióból kiemelendő, hogy a koncepciónk szerint elhelyezett mélygarázs lehetővé teszi, hogy a Múzeumkert zöldfelületei aláépítéstől mentesek legyenek, illetve a mélygarázs megközelítése ne metsszen olyan módon a kert szövetébe, mely zavaró, kényszeredett megoldást eredményezne. A mélygarázsok lehajtóit cserjesávok takarják ki teljesen a környezeti képből – az „előkert” és „oldalkert” határán ez maradéktalanul teljesülni tudott. A két oldalkert rendszere azonos: az épület mellet burkolt felület fut, az oldalkertek központi eleme a nagy gyepes parter, illetve az ebben álló fatörzsek és az ezek által tartott lombfilter. Mindkét oldalhatáron jelentős, parki sétány, szoborgaléria, húzódik, a partereket stabilizált murva burkolat veszi körül. A „hátsókert” sétánya az épület fala mellett fut, erről tárul fel a ’kertészház’ környezetében lévő stabilizált murva burkolat. 

 

A pályaművet a Bíráló Bizottság IV. díjjal jutalmazta.